Nő az esély, mert a nő az esély

2008.03.26.

Amikor a világ egyik legismertebb nőjogi aktivistája, Elizabeth Cady Stanton az 1800-as években azt mondta, hogy a nő addig van függő helyzetben, amíg nincs saját pénztárcája, maga sem gondolta, hogy a 21. század nagy kihívása még mindig a női esélyegyenlőség lesz.

Ma délután Nyíregyházán rendezték meg azt az esélyegyenlőségi-kulturális turnét, amelynek keretében három megye érdeklődői hallgathattak meg előadásokat az esélyegyenlőség témakörében. A Nő az esély rendezvény a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a Törökfürdő Alapítvány és az Észak-alföldi Régi Esélyek Házai szervezésében, a megyei Nőszövetség támogatásával jutott el hozzánk.

A legelső előadáson Csapó Ida, női önismereti tréner Nők és a pénz címmel osztotta meg gondolatait, és a nem túl szívderítő tényeket a résztvevőkkel. A tények: a nőket idős korban jobban sújtja a szegénység, ezért fontos számukra a karrier, a jövedelem és a tartalékok képzése. A házasságok fele válással végződik, s az esetek jelentős részében az addig jómódban élő nő életszínvonala csökken (és a gyerekeket is egyedül neveli). Ráadásul a nők 6-10 évvel tovább élnek, mint a férfiak. Az ötven feletti hölgyek 47 százaléka él egyedül - derül ki az amerikai statisztikákból. A hazai felmérés sem mutat jobb képet, itt a házasságok 43 százaléka végződött 2005-ben válással. A keresetekre vonatkozó vizsgálatok megállapították, hogy egy nő ugyanazért a fizikai munkáért csak 70, szellemi munkáért 86 százalékát kapta meg, mint férfi kollégái. Sőt, a kimondottan női szakmákban is többet kerenek a férfiak, mint a nők. Az eladóknál ez 12 százalék, a pedagógusoknál 23, könyvelők esetében 21 százalék többletet jelent az uraknak. Csupán a segédápolók, dajkák esetében keresnek a nők minimálisan többet a férfiaknál. Az 1800-as években még úgy vélték, a függő helyzet már azzal megoldódik, ha a nőnek saját pénztárcája van. Mára kiderült, ez kevés, kell a saját kereset, a saját autó, a saját karrier, hogy a függőségi viszonyokat (férfitól, családtól, munkahelytől, kormánytól) csökkenthesse, eljusson az önállósághoz, az anyagi függetlenséghez. Ehhez azonban az kell, hogy fejlesszék a pénzügyi intelligenciájukat, képességeiket és saját soruk kovácsává váljanak.

Nagyon sok szervezet tud ebben segítséget nyújtani a hölgyeknek, de azért van még egy nagy hátrány, hogy a női munka társadalmi és anyagi megbecsültsége igen alacsony - és erről már Nagy Beáta szociológus beszélt. A társadalmi beidegződés még mindig arról szól, hogy a nők helye a konyhában van, míg a férfiak azok, akik sikeresek, keratívak. Csak egy példa: általános iskola tankönyvben – első osztály – az u és az ú betűt az alábbaikkal illusztrálták. A nő kötényben, a konyhapultnál állva uborkát tesz el, míg a háttérben a férfi újságot olvas. A képzelt bemutatása a fiúknál a kivont kardú, hős, tengerész kapitányt jelenti, addig a kislány egy erdőben rózsaszín ruhácskában táncot lejt. Ezt nevezi a szakirodalom rejtett tantervnek, és ez csupán egyetlen momentum, ami már gyermekkorban bevési a gondolkodásba: kinek hol a helye és mi a feladata. A kép persze torz, s a 21. században még mindig az az egyik legnagyobb kihívás, hogy az esélyegyenlőség társadalmi és anyagi szinten is megvalósuljon. Téved, aki azt hiszi, hogy akár az Egyesült Államok, akár az Európai Unió minden országa már sikeresen megbirkózott a feladattal. A több évszázados konvenciókat nehéz oldani, de vannak követésre méltó példák.

Sikeres, anyagi jólétben, társadalmi megbecsültségben élő vállalkozó nők, akik úgy építették karrierjüket, hogy közben anyák és feleségek is egyszerre tudtak lenni. Persze az elmélet mindig egyszerűbb, mint a gyakorlati megvalósítás. Az nyíregyházi Esélyek Háza vezetőjét, Herczku Tündét, és a megyei Nőszövetség vezetőjét, Olman Lászlónét arról kérdeztük, ők hogyan tudják segíteni a nőket abban, hogy az esélyegyenlőség ne csupán vágyálom maradjon.
– Amikor esélyegyenlőségről beszélünk, ritkán jut eszébe akár az embereknek vagy akár egy vállalatvezetőnek, hogy a nőkre is gondoljanak. A 15 százalékos bérkülönbség a megyében és a női szakmák esetében is megvan. Egyelőre kísérletezni tudunk, hogy átüssük azt a plafont, amikor a munkaadókat is megérinti ez a kérdés. Sajnos, nem hallani olyan vezetői megbeszélésekről, ahol ez téma lenne, nem érzékeljük az átütő erejű változtatás szándékát, de valami már elindult. Rendezvényeket szervezünk, előadásokat tartunk, mediálunk, hogy megértsék, milyen előnyei vannak az esélyegyenlőségnek. Éppen ezért folytatjuk a figyelemfelhívást, a felvilágosítást, azt kutatjuk, hol vannak a témára fogékony emberek. Nem célunk lebonthatatlan falakat döngetni, de az igen, hogy megtaláljuk a szövetségeseket, akik ebben előrébb tudnak lépni. Akik ennek a jelentőségét felismerik, azok lesznek ennek az igazi nyertesei, jobban, sikeresebben pályázhatnak, hiszen háttértámogatás most van és nem biztos, hogy 5-10 év múlva is lesz. Abban tudunk még segíteni, hogy a programokat menedzseljük, mert akkor talán még több követője lesz a nők társadalmi esélyegyenlőségének. Széles körű összefogással tudunk csak nagy sikert elérni.